Álmodom, furcsát érthetetlent
Álmodom, hogy mással játszod már a vágy örök játékát
Rád hagyom a közös éjszakákat nem tudom,
Hidd el én sem értem már hova tűnt miért más a vágy
Kis örömök foghatják kézen az ébredést
Átkarolják a létezést
Fölragyog a csókok íze kettőnk álmodó egén
Változunk, átformáljuk egymást
Lázadunk, semmiből nem tanulunk
Megkapunk, de szikrázóbb lesz tőlünk a világ
Búcsúzunk, bár nem feledjük egymást
Indulunk úttalan utakon át
A végtelen a szerelmek igaz gyöngysorából áll
Rád hagyom a közös éjszakákat nem tudom,
Hidd el én sem értem már hova tűnt miért más a vágy
Kis örömök foghatják kézen az ébredést
Átkarolják a létezést
Fölragyog a csókok íze kettőnk álmodó egén
Változunk, átformáljuk egymást
Lázadunk, semmiből nem tanulunk
Megkapunk, de szikrázóbb lesz tőlünk a világ
Búcsúzunk, bár nem feledjük egymást
Indulunk úttalan utakon át
A végtelen a szerelmek igaz gyöngysorából áll
Álmodom, furcsát érthetetlent
Álmodom, hűvös ágyam nem melegít
Egyedül vagyok
|
|
Comments
Place a comment